Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 18 találat lapozás: 1-18
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Bancea Gábor

2007. december 13.

Új egyházi időszakos kiadvánnyal lepte meg gyülekezetét Bancea Gábor, a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református egyházközség lelkipásztora. A Református Élet című adventi-karácsonyi ünnepi szám Baja Mihály Adventben című versével nyit. A Református Élet képet ad az új gyülekezet életéről: július 8-án megalakult a presbitérium, szeptember 16-án a nőszövetség, kéthetente pedig református istentiszteletet tartanak Szépmezőn. /Kisgyörgy Zoltán: Adventi-karácsonyi ajándék. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 13./

2012. május 13.

Cserkészmúzeum és –otthon avatása Sepsiszentgyörgyön
A terv szerint lebontásra ítéltetett, régi családi ház udvarán április 28-án reggel aranyliliomos zászlót lengetett a szél. A szeméttelep helyén barna faládákban virágok virultak. Talán még a sokat megélt öreg diófa sem remélte, hogy megéri ezt a napot, amikor délelőtt a szebb élet reménye zengi be az udvart, s ősszel a termést nem az avar borítja be, hanem fürge gyermekkezek roppantják majd szét és ízlelgetik gyümölcsét... Valóra vált Gaál Sándor pedagógus régen dédelgetett álma: létrejött Erdély első cserkészmúzeuma, mely egyben cserkészotthon is a Kórház utcában.
Az avatásra megtelt cserkészdíszbe öltözött őrsökkel az udvar, akik az egész körzetből érkeztek, vezetőikkel együtt. Szülők, nagyszülők, lelkészek és a városvezetés küldöttei is megtisztelték a rendezvényt.
Elsőnek Bancea Gábor református lelkész mondott imát a Szeretethimnuszt sorait idézve a Szentírásból, majd Szabó Lajos c. kanonok, csapatparancsnok adott hálát Istennek, és megköszönte mindenkinek, aki fontosnak tartotta a közösségi ügy felkarolását. Ugyanakkor kérte Isten segítségét, hogy legyen jövője népünknek, kialakuljon a Sík Sándor-i „magyarabb magyar”, a fiatal nemzedék legyen mindig zászlóvivője a hármas szolgálatnak, az önzés világában észrevegyék és felkarolják a rászorulót. „Oltsatok vadócba rózsát, hogy szebb legyen a föld!”
Gaál Sándor, a 14-es számú Dr. Kovács Sándor csapat parancsnoka, a cserkészmúzeum létrehozója elmondta, hogy nagy szükség van a többfunkciós épületre, hisz a társadalom jó része még mindig nem tudja, mit is jelent a cserkészet. Egyesek környezetvédelmi egyesületnek, zöldeknek gondolják, mások félkatonai alakulatnak nézik. Pedig ez egy politikamentes életforma. Nem tantárgy, de több, mint amit az iskolában tanítanak. Közelebb visz Istenhez, földrajzi, történelmi, környezetvédelmi, egészségügyi és gyakorlati ismereteket ad, felkészíti a fiatalt az életre. A mai globalizációs világban segít az egészséges emberi kommunikáció gyakorlásában. S ez hármas öröm: öröm a gyermeknek, a szülőnek és a pedagógusnak, a társadalomnak is. Egy esztendővel ezelőtt itt egy lebontásra ítélt épület állt, szeméttelepre hasonlító udvarral, amelyet kétezer munkaórával sikerült rendbe szedni szülők, nyugdíjasok és szimpatizánsok segítségével. Sok jó szándékú alapítvány, egyházi és világi intézmény, a városi tanács, a cserkészszövetség, a kertészet is segített valamilyen formában, amelyet megköszöntek. Az anyaországi és külföldi szövetség értékes könyvészettel látta el a múzeumot, dr. Lukács János pedig a vezetőképzésben segített.
Sztakics Éva alpolgármester asszony kiemelte, hogy a két évvel ezelőtt lebontásra ítélt épületet azért adták a cserkészeknek, mert már sokszor bizonyítottak, és megérdemlik, hogy saját otthonuk legyen. Így lehet összefogással elkészült terveket átírni. Kívánta, hogy sok embert faragó rendezvénynek legyen otthona.
Az ünnepségre magyarországi vendégek is érkeztek Arató László bácsi, Vekerdi Sándor bácsi, Miskolczi János személyében. A 85 éves Arató Laci bácsi, a Márton Áron Kiadó (időközben beolvadt az Új Emberbe) létrehozója meghatódva szólt, hogy eljöttek visszaemlékezni a magyar cserkészet száz évére, hisz 1912. december 28-án, aprószentek napján alakult a Magyar Cserkészszövetség. Csak egy nevet említ, a Sík Sándorét, aki a cserkészetnek adta életét. Az alkalomra összegyűltek protestáns és katolikus testvérek, hogy kidolgozzák a cserkészfogadalom szövegét és az alapító Bi-Pi alapján a tíz cserkésztörvényt. A törvényekbe és a fogadalomba is befoglalták Istent, a hazát és nemzettársainkat. A fiatalokat arra intették, hogy ne a pénz, a hatalom után fussanak, hanem azt nézzék, hogy hol tudnak segíteni az embertársaiknak, legyen az a családban, a környezetükben vagy a közösségben. Sok minden történt a száz év alatt: a megyeri nemzeti tábor, a gödöllői világdzsembori (Trianon után ez volt ez első találkozási lehetőség), jött a kommunizmus. Laci bácsi hatévesen lett kiscserkész, részt vett az összejöveteleken, a síeléseken, majd jött később a hadifogság: őt három év börtönre ítélték a cserkészet miatt, mert nem adta fel, és vállalta több társával együtt a földalatti cserkészetet. Próbálták meg törni, de ő örömmel vállalta Jézusért a szenvedést. Így is köszöntek egymásnak: Jó munkát! Jézusért! Kibírták a megpróbáltatásokat, mert edzettek voltak, hozzászoktak a mostoha körülményekhez. Választ adott arra a kérdésre, hogy mi teszi az embert boldoggá: a tíz cserkésztörvény. Mert minél önzetlenebb valaki, annál boldogabb. Így jöhetnek létre a boldog családok, ahol nemzedékeken keresztül átadják egymásnak ezt a szellemiséget. Őrizzétek a lángot – biztatott –, adja Isten, hogy soha ne aludjon ki! És köszönjük meg, hogy Gaál Sándor bácsi személyében Erdélyben is van valaki, aki az életét tette a cserkészetre.
A Romániai Magyar Cserkészszövetség elnökségének részéről Kerekes-Salánki Orsolya PR-koordinátor szólt az egybegyűltekhez, aki elmondta, hogy a Szent György-nap, a cserkészek védőszentje alkalmából az ország hat körzetében újítanak fogadalmat a cserkészek, és örömét fejezte ki amiatt, hogy elkészültek az egységes nyakkendők a liliomhímzéssel.
A Csongrád megyei, alföldi cserkészek üzenetét Vekerdi Sándor bácsi közvetítette, aki a szintén cserkész felesége és lánya kíséretében érkezett. Ő arra biztatta a fiatalokat, hogy őrizzék meg a hitüket, szolgálják a hazát, a nemzetet és a közösséget.
A két kiscserkész- és a tíz cserkésztörvény felolvasása után fogadalomújítás következett, majd rendben, fegyelmezetten megnézték a múzeumban kiállított tárgyi és fotó emlékeket: a két világháború közti dokumentumokat, fotóalbumokat, a különböző lezajlott táborok eseményeit – nyomait a múltnak, melyek ezáltal megmentődtek a jövőnek.
Az ünnepség után a Szent József plébánia udvarán három üstben főtt az ebéd, vendégül látva a cserkészeket, és megtartották a sárkányeregő versenyt is. Vasárnap (Kolozsvár)

2012. szeptember 8.

Áll a munka az új templomnál (Adományokat vár a református gyülekezet)
Leáll az építkezés a sepsiszentgyörgyi, Gyönygvirág utcai új, épülő templomnál, a munkálatokat anyagiak hiányában nem tudják folytatni. A református gyülekezet majdani hajlékának falai már állnak, pénz hiányában azonban félő, hogy a befektetett munka kárba vész, s a tél károsíthatja az eddigi eredményeket. Ha megépül, a Zakariás Attila tervezte templom 23 méter magas tornyával meghatározó épülete lesz a városrésznek, s otthona egy fejlődő közösségnek. Bancea Gábor, az ezernyolcszáz fős gyülekezet lelkésze az épülő református templom majdani szószéke kijelölt helyén állva sorolja elképzeléseit, hogyan hasznosítanák a négyszáz férőhelyes közösségi teret az istentiszteleteken kívül is. Elszántságát jól jelzi: olyan körülmények közt is tervez, hogy jelenleg nemcsak pénze nincs a gyülekezetnek, de csaknem 350 ezer lejjel tartozik az építőnek, aki meghitelezte a munkálatokkal őket. „Ebből a stádiumból nincs visszaút, egy év alatt óriásit haladtunk, ennek a templomnak meg kell épülnie” – mondta, emlékeztetvén: tavaly augusztusban szép ünnepség során helyezték el az alapkövet. A 2005-ben alakult gyülekezetnek nagy szüksége van saját templomra – mely az Erdélyi Református Egyházkerület által használatba adott telken épül –, hisz jelenleg az istentiszteleteket és a közösségi tevékenységeket a Gyöngyvirág utcai ifjúsági központ épületében, igencsak szűk tetőtéri térben tartják, s ez nem megfelelő hasonló célokra. Az első kapavágást közel egy éve, szeptember 12-én ejtették meg, azóta annyit haladtunk, hogy elkészült (pirosban) az alsó gyülekezeti terem, gyülekezeti konyha, irodahelyiségek, az új parókia épülete pirosban áll – vázolta a lelkész, aki szerint a legnagyobb támogatást a több mint félmillió eurós beruházás megvalósításához az önkormányzattól kapták. Megjegyezte: idén a politikai helyzet annyiszor változott, hogy a lobbival kieszközölt ígéretekből alig lett valami – tavasszal például kormánypénzekre számítottak támogatás címén. Ezekre az ígéretekre is alapozva szánták el magukat az építésre. Az alap az előző év novemberéig készült el 500 ezer lejből, a falakra és az épület befedésére további 950 ezer lejre lenne szükség. Bancea Gábor szerint az önkormányzat többszöri segítsége nélkül nem tudtak volna haladni, s ha csak kevés, de támogatás érkezett a kultuszminisztérium részéről is. „A kormányváltás után minden hasonló támogatás megállt, sőt, úgy gondolom, hogy senkinek nem érdeke, hogy többnyire magyar városban újabb magyar református templom épüljön” – szögezte le. Anyaországi és külföldi egyházakhoz, helyi vállalkozói csoportokhoz intéztek számtalan esetben felhívást – utóbbiak részéről közömbösséget tapasztaltak, a kiküldött háromszáz felhívásból mindössze néhány visszajelzés érkezett –, s a gyülekezet támogatását is kérték téglajegyek árusításával. Bár jelentős magán-hozzájárulásokat is jegyeztek, a hívek folyamatos adakozása nem elegendő, a tervek megvalósítása meghaladja a közösség anyagi lehetőségeit – ennek ellenére abban reménykednek, hogy idén legalább az adminisztratív épületrész befedését sikerül megoldani. Becslések szerint a 150 négyzetméter alapterületű parókia-iroda rész befedésének költsége több mint százezer lej, az épület teljes tetőszerkezetének elkészítéséhez pedig 75–80 köbméter gerendára is szükség lenne (ezt közbirtokosságok támogatásával próbálják beszerezni). Anyagiak hiányában a gyülekezet azonban arra kényszerül, hogy leállítsa a templom építését. Ne hagyjuk!
Demeter Virág Katalin
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2013. október 16.

Nyugvóban a román templomépítési láz
Az elmúlt két évtizedben gombamód szaporodtak a hagymakupolák Romániában, mondhatjuk némi képzavarral, illusztrálva egy hangzatos statisztikával is, miszerint az országban kétnaponta épül fel egy templom, s naponta három iskola zár be. A templomépítési lázzal kapcsolatos hiteket és tévhiteket KISS DÉNES vallásszociológus igazította helyre, akivel Kustán Magyari Attila beszélgetett.
Augusztus elején robbantott ki heves vitákat a BBC híradója, amelyben az állami támogatással épülő bukaresti katedrális látható, s megszólal Remus Cernea képviselő, a Zöld Párt elnöke is azt hangsúlyozva, hogy az ortodox egyház és a politikum szimbiózisban él: az egyik segít a kampányban, a másik közpénzekkel jutalmazza ezt. Megszólal az utca embere is: egy lány szerint a templomra szánt pénz iskoláknak és kórházaknak is járhatna, egy férfi pedig úgy véli, a híveknek kellene állniuk az építkezéseket. Victor Opaschi vallásügyi államtitkár ezzel szemben úgy érvel, a múlt rendszerben eltulajdonított épületeket mind vissza kellene adnia az államnak, ha nem nyújtana támogatást az egyháznak. A BBC egy írással is jelentkezett, amelyben azonban már tárgyi tévedések szerepeltek. Ezeket Kiss Dénes kolozsvári vallásszociológus ismertette, de őt megelőzve az ortodox egyház is reagált a hazai sajtó által átvett cikk állításaira. A közleményben az áll, nem szeszélyről van szó, hanem egy liturgiai szükségletről, elsősorban a városokban, ahol a Ceauşescu-érában tilos volt az egyháznak építkeznie. Leírják azt is, hogy a rendszerváltás óta mintegy kétezer kultikus hely épült Romániában, mivel a már meglévők nem tudták befogadni az érdeklődő tömegeket. Hozzáteszik: egy európai keresztény néphez méltóbb az új templomok építése, mint a hívők hiányában kiüresedett épületek eladása – utalva a nyugati tendenciákra, ahol a szekularizált államokban még bérelhető lakásként is árulnak egyes templomokat. Az egyház itt célba talált, felmérések szerint ugyanis tíz év alatt éppen Nagy-Britanniában 71,7 százalékról 59,3-ra esett a magukat kereszténynek vallók aránya.
Számok és arányok
A szakember azt írja, az állam által elismert egyházak egyrészt az építkezésekre és javításokra, másrészt a személyzet bérezésére kapnak támogatást, 2011 óta pedig a bukaresti Nemzet Megváltása Katedrális építésének költségeihez is hozzájárulnak.
Míg az építkezésekre és felújításokra 2008-ban 33 millió eurót szánt az állam, 2011-ig ez az összeg közel hét millióra csökkent, az egyházi személyzet fizetés-kiegészítése azonban majdnem 59 millió eurót tett ki két évvel ezelőtt, és nőtt az előző esztendőkhöz képest. Az említett katedrálist 2011-ben 2,3 millió euróval támogatták.
Kiss Dénes számításaiból az is kiderül, hogy a BBC által felvetett kontraszt az iskolák és kórházak helyzete, valamint az egyházak iránti bőkezűség között nem valós, hiszen míg két évvel ezelőtt az egyházak összesen nagyjából 68 millió eurós állami támogatásban részesültek, addig az oktatásra szánt összeg ennek harmincszorosát tette ki, azaz több mint kétmilliárd eurót, az egészségügy pedig 1044 millió eurót kapott.
Kiderült az is, hogy a Kolozsvári Ortodox Püspökség majdnem három millió eurós költségvetésének egyharmadát a hívek, 35 százalékát az állam, 18 százalékát a helyi önkormányzatok állták, továbbá a prefektúra és a megyei tanács járult hozzá a támogatásokhoz.
Soha nem elég! – Az ortodox egyház építkezik ott, ahol szükség van rá, mert sok a hívő, és építkezik missziós célból ott, ahol még nincs, aki használná az épületet, emellett jól meghatározott pontokon kolostorokat is emel – összegezte a helyzetet a szociológus. A magyarok figyelme persze elsősorban a többségében általa lakott vidékekre összpontosul, és etnikai terjeszkedésként értelmezik a jelenséget, a BBC azonban inkább az indokolt építkezésekről írt meglehetősen ellentmondásosan, hiszen a cikkíró számára kiderülhetett volna, hogy az átadott templomokat valóban használatba veszik. Kiss Dénes szerint mára átestünk a templomépítési lázon, de ennek meg is kellett történnie. A lakosság térbeli átrendeződését az egyház nem követhette a múlt rendszerben, így a városiasodó román társadalom, bár a hitét nem veszítette el, a szertartásait nem volt hol megtartania. Az építkezési hullám lecsendesülőben van, de a folyamatos mozgások miatt soha nem fejeződhet be: gondoljuk például arra, hogy újabban sokan elhagyják a nagyvárosokat a közeli kisebb települések kedvéért, tehát a kertvárosokban, alvóvárosokban újabb építkezések kezdődhetnek.
Egy másik érdekes kérdés a közpénzből támogatott építkezések ellenzőinek kiléte, ugyanis a leggyakrabban névtelen internetes hozzászólók közt találni meg őket, cikkek azonban nem igazán jelennek meg ebben a hangnemben, legfennebb blogbejegyzések. Ez is azt jelzi a szociológus meglátása alapján, hogy a templomépítési hullám többnyire legitim volt a lakosság szempontjából. Fontos megjegyzés az is, hogy a kérdést nem csak a szekularizált nyugat-európai trendek mentén lehet vizsgálni, mert a világ e szeglete kivételnek számít, hanem a többségében hívő társadalom szemszögéből is.
Egy a kupola, egy a közösség
Érdekes megvizsgálni, hogy a megépült templomok mennyire használhatók. A társadalomtudós szerint, bár kifelé méretükben reprezentatívak, hiszen szimbolikusan kisajátítják a lakóterületeket, funkcionális szempontból nem megfelelőek, hiszen csupán kis számú hívőt tudnak befogadni. Hogy ez szándékosan történik-e így, azt nem tudni, hiszen a kint rekedt hívek mellett azoknak is misét szolgáltatnak a külső hangfalaknak köszönhetően, akik nem akarnak részt venni ebben. Történik ugyanakkor egy stílusváltás is a felépített ingatlanoknál, az új épületek ugyanis egy egységes stílusirányzat elterjedését erősítették. Ez Kiss Dénes szerint nem is történhetett másként, hiszen ilyen mennyiségű építkezés esetén valószínűleg néhány sikeres modell átvételével dolgoztak. A kulturális homogenizációnak többek között a máramarosi építmények mássága mond ellent, ezért a szociológus úgy véli, alaposabb utánajárást igényel a téma.
Az ország közel kilencven százaléka ortodoxnak vallja magát, és ezt az arányt a korábban terjedő kisegyházak sem befolyásolják komolyabban. (Legalábbis a hivatalos statisztikák szerint.) Míg sokáig gyors gyarapodást mutattak fel, és ma is terjednek, a tendencia lelassult. A második generációs hívek, tehát az adott vallású közösségbe beleszületettek többségébe kerülésével csökken az a vallási buzgalom, amely sokak számára vonzóvá teszi az újkeresztény közösségeket. Romániában ugyanakkor gyakran nehéz felvállalni, ha valaki egy kisegyházhoz tartozik, az elfogadás mértéke úgy nő, ahogyan vallási szempontból egyre sokszínűbb területet vizsgálunk. Templomépítési lázon egyébként a kisegyházak is átestek, ezek az építkezések azonban kevésbé voltak látványosak.
Egy segítőkész magyar önkormányzat
Hogy a magyar történelmi egyházak helyzetét illusztráljuk, egy új, Sepsiszentgyörgyön épülő református templom lelkipásztorát kerestük meg. Tudvalevő, hogy az Erdélyi Református Egyházkerületben jelenleg csupán csak két új templom van épülőben, a háromszéki mellett a Kolozs megyei Szászfenesen.
A nyolc éve alakult új gyülekezet vezetője, Bancea Gábor elmondta, az épület alapkövét két évvel ezelőtt tették le, azóta a több forrásból kapott támogatásoknak köszönhetően építkeznek. A mintegy 1800 fős gyülekezet hívei remélhetőleg a templom építési költségeinek – körülbelül hárommillió lejről van szó – tíz-húsz százalékát állják majd, az egyház a kultuszminisztériumnál is sikeresen pályázott, a legtöbb támogatást viszont az önkormányzattól kapták. – Az elmúlt húsz évben sokan eltávolodtak az egyháztól, gyülekezetünkben például van körülbelül ötszáz ember, akivel nehéz felvenni a kapcsolatot, de reméljük, mire megépül a templom, ez a helyzet változik – mondta a lelkipásztor, aki az egyházkerület által helyszínül biztosított Ifjúsági Házban tartja a szertartásokat, általában kétszáz-kétszázötven fő számára. A templomot kétszer ennyi hívő befogadására tervezték, Bancea Gábor szerint két év múlva, amikor az utolsó simításokat is elvégzik az épületen, háromszázötvenes létszámmal számolhatnak majd. Az építkezés szünetel egyébként, de azt remélik, egy sikeres pályázattal – Isten segedelmével – hamarosan folytathatják a munkát.
(Európa és a mecsetek
A vilagmecsetei.blogspot.com-on érdekes gyűjtemény található az iszlám térhódításáról. A Szlovénia első mecsetének alapkövét éppen ebben a hónapban tették le, s létezik olyan hollandiai város, ahol török mecset építését tervezik, Dánia első minaretje is használható lesz hamarosan. Grúziát némelyek európai, mások ázsiai országnak tartják, ez pedig talán abból is fakad, hogy augusztus végén egy minaretet lebontottak – a hívők természetesen hevesen tiltakoztak. Szabadkán épült a Kárpát-medence első modern mecsete, a város vonzáskörzetében ugyanis mintegy tízezer muzulmán vallású ember él. Magyarországon ennek két és félszeresét számlálják, az ország több megyéjében is jelen vannak, Romániában pedig mintegy hetvenezren élnek, nyolcvan különböző közösségben. A legtöbbjük török, tatár és albán, zömük Konstanca megyében él.)
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

2014. június 19.

Harangok az új református templomtoronyba (Egyházi élet – Reformátusokról nem csak reformátusoknak)
Székelyföldön zuhanó tendenciát mutatnak gyülekezeteink anyakönyvi adatai: az elhalálozások száma messzemenően magasabb, mint a keresztelőké. De akadnak ellenpéldák is. Ott, ahol templomok épülnek. Jelenleg Erdélyben két református gyülekezet épít templomot: az egyiket egy kolozsvári, a másikat a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református közösség.
A Gyöngyvirág utcai egyházközség épülő új templomáról az elmúlt időszakban többször is hallhattunk. Idén augusztusban lesz három éve az alapkő letételének, a falak már állnak, a torony kimagaslik az épületek közül, hirdetve a távolról érkezőnek, hogy Isten háza épül. Bancea Gáborral, a gyülekezet lelkipásztorával beszélgetve megtudtuk, hogy a templom építésének költségvetését szinte teljes mértékben belföldi forrásokból biztosították. Hangsúlyozta a sepsiszentgyörgyi önkormányzat kiemelt támogatását. Az épülő torony magassága elérte a tizennégy métert. Erre rájön egy úgynevezett sisak, amellyel a torony összességében huszonkét méter magas lesz. Időközben derült ki: ha a gyülekezet harangot akar, annak most jött el az ideje. A harangokat be kell költöztetni, mielőtt a toronysisak helyére kerül. A lelkipásztor, a presbitérium, valamint a hívek hitének köszönhetően két harang öntéséről határozott a gyülekezet. A nagy harang a Reformáció 500 nevet kapja, annak jelzéseként, hogy 2017-ben a reformáció ötszázadik évfordulóját ünnepeljük, és előreláthatólag a templom is elkészül addig. Kálvin nevét viseli majd a kis harang, hiszen ebben az esztendőben Kálvin-évfordulót ünnepelünk – ezzel is hálát adunk az isteni gondviselésért az idei sepsiszentgyörgyi Református Világtalálkozó alkalmával. A Sepsi Református Egyházmegye tanácsa az év elején döntött arról, hogy 25 ezer lejjel támogatja az építkezést, arányosan az egyházmegyéhez tartozó református hívek számával. Így jelképesen mindenki, aki az egyházmegyéhez tartozik, egy lejjel járult hozzá az építkezéshez. A gyülekezet elnöksége úgy határozott, hogy ezt a felajánlást a harangok öntésére használják fel. A harang tehát mindenkiért szól. Ez körülbelül az egyharmadát jelenti a költségeknek. A lelkipásztor ezúttal is további lelkes támogatókat keres. A munkálatra Lázár Imre székelyudvarhelyi harangöntő mestert kérték fel, aki egy négy és fél mázsás nagy harangot, ennek párjaként pedig egy kétmázsás kis harangot önt majd.
A lelkipásztor kirándulást szervez a gyülekezet tagjaival Székelyudvarhelyre, a harangöntés valamelyik fázisára, hogy a mester műhelyében közösen imádkozzanak, énekeljenek, és végignézzék a csodát, amint az anyagból talán évszázadokra szíveket hívogató éneklő Lélek születik.
Huszár Szilamér
Az Egyházi élet támogatója a Sepsi Református Egyházmegye. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. szeptember 1.

Tízéves a Gyöngyvirág utcai gyülekezet
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg, mert amit vet az ember, azt aratja is.” Pál apostol galatákhoz írt levelét idézte a vasárnapi istentiszteleten Bancea Gábor, a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református gyülekezet lelkésze, aki az új kenyér ünnepén hálát mondott az elmúlt tíz évért és a gyülekezet épülő templomáért.
Száznyolcvanhét gyermeket kereszteltek, százhetvenhatan konfirmáltak, száznegyvenkét temetést jegyeztek a háromszéki megyeközpont legfiatalabb református gyülekezetében, amely 2005-ben a város reformátusainak újraelosztása által jött létre. Az ezernyolcszáz lelkes közösség 2006-ban kapta használatba a Gyöngyvirág utcai Keresztyén Ifjúsági Házat az Erdélyi Református Egyházkerülettől, tevékenységeiket ekkor költöztették át az Olt utcából, majd 2011-ben a gyülekezet templomépítéshez fogott, éppen új kenyér ünnepén tették le az új hajlék alapkövét. Az elmúlt tíz esztendőben gyermek- és ifjúsági csoportot szerveztek, beindították a vasárnapi iskolát, Teológia mindenkinek címmel tavasszal és ősszel képzést tartanak, havonta egyszer ökumenikus imaórára érkeznek a hívek a különböző felekezetekből, minden hónap utolsó vasárnapján szeretetvendégségre gyűlnek össze az istentisztelet után. Az elmúlt vasárnap egy kicsit bőségesebb volt a lakoma, az ifjúsági ház udvarán közös ebéddel emlékeztek meg az elmúlt tíz évről, a szabadtéri fotókiállításon pedig a gyülekezeti élet és a templomépítés fontosabb pillanatait idézték a fényképek. A házias születésnapi ünnepségen Bancea Gábor tiszteletes bejelentette, szándékuk szerint két év múlva templomszenteléssel ünneplik a reformáció ötszázadik évfordulóját, és megkezdték a visszaszámlálást a több mint hétszáz nap múlva esedékes eseményig, amelyet szintén az új kenyér ünnepére terveznek.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2015. november 2.

Ne legyünk a magunk ellenségei (A reformáció napja Sepsiszentgyörgyön)
Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? – a rómaiakhoz írt levélből vett igerészletre építette Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese szombaton, a reformáció napján tartott igehirdetését a sepsiszentgyörgyi belvárosi református templomban, ahová a mintegy öt-hatszáz főnyi ünneplő közösség fáklyás felvonulással érkezett Kálvin János szobrától. A résztvevők megálltak gróf Mikó Imre szobránál, ahol a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni felszólalásában Bucsi Zsolt református lelkész azokért imádkozott, akiket korábban a visszaszolgáltatás miatt meghurcoltak.
A négy sepsiszentgyörgyi református gyülekezet és a helyi evangélikus közösség együtt tartotta a reformáció nagyhetét, ennek záróeseményeként vettek részt a reformáció napján, október 31-én a fáklyás felvonuláson és úrvacsorával egybekötött ünnepi istentisztelen. Kálvin János szobránál Pap Attila, a belvárosi református gyülekezet lelkésze mondott imát, hálát adva Istennek, hogy az ige világosságot hozott a sötétség ellen, amikor az emberek lelki rabságban éltek, és felkérte a jelenlevőket, gyújtsák meg az emlékezés fáklyáit, „hogy azok fénye által másokat is emlékeztessünk az egyetemes nagy igazságra és azon túl a mi igazságunkra is”.
A fáklyás felvonulás első állomásán, gróf Mikó Imre szobránál Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai református gyülekezet lelkipásztora felolvasta Markó Attila, a Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatása okán meghurcolt volt parlamenti képviselő levelét, aki a reformáció lényegét három gondolat köré csoportosította: megújulás, kitörés és szabadság. Ezeket kifejtve hangsúlyozta: képesek vagyunk mindig új energiát, új erőt és új eszközöket felmutatni céljaink érdekében, és minden eltipró, elnyomó kísérlet ellenére fel tudtunk állni, emelt fővel tovább tudtunk lépni, ugyanakkor szabadságot akarunk embernek, közösségnek, vallásnak, gondolatnak, lelkiismeretnek, hitnek, dalnak, lobogónak, az életnek.
A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása ellen felszólaló Bucsi Zsolt lelkipásztor imájába foglalta: „Ha igaz az, hogy sötét erők által megszállott emberek, emberi hatalmasságok komoly energiát, pénzt fektetnek abba, hogy elvegyék épületeinket itt, Sepsiszentgyörgyön vagy éppenséggel Marosvásárhelyen, ahol szintén elkezdődött e folyamat, akkor, igazságos Istenünk, akinek a szavára még az ördögök is engedelmeskednek, kérünk, törd össze, semmisítsd meg az ördög minden munkáját, deríts fényt minden aljas és szánalmas mesterkedésére, mely az igazság ellen történik. Tudjuk, hogy akik épületeink visszaszolgáltatásáért harcoltak, most milyen helyzetben vannak. Eléd hozzuk az ő ügyeiket, helyzetüket, különösen Markó Attila hittestvérünkért könyörgünk, aki nem lehet itt közöttünk, mert bujkálnia kell azért, mert ebben az országban elveszett az igazság. Urunk, Istenünk, te légy az oltalmazója, az oltalmazónk.”
A Református Kollégium Szilágyi Andrea vezényelte kórusa fellépése után a fáklyás menet elindult a belvárosi református templom felé, ahol az udvaron meleg teával fogadták az érkezőket. Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk? (Róma 8,31) – indította igehirdetését Incze Zsolt esperes. Kifejtette: ellenségünknek érezzük az egész világot, a társadalmat, a környezetünket, a szomszédot, a családot, mindenkit, és olykor jogosan, mert lám, „imádkozni kell azért, hogy visszaadják azt, ami a miénk volt, hogy visszaadják, amit őseink nekünk hagytak, a gyermekeinknek, unokáinknak építettek. Végtelen az ellenségképünk tára, de olyan kevéssé szoktuk számbavenni, hogy önmagunk ellenségei vagyunk. Amikor szembe kell néznem magammal a tükörben, és el kell mondanom, hogy nem vagyok jó református, nem vagyok jó lelkipásztor, nem vagyok jó ember. Nem merek szembenézni a tükörrel, mert annyira igaz, amit ott látok. És nem akarok szembenézni a lelkemmel, a nemzeti öntudatommal, annak hiányával. Ne legyünk a magunk ellenségei! Merjük vallani életünkkel, szavunkkal, cselekedetünkkel, hogy velünk van az Isten. Bárki is ellenünk van, olyan sokan, olyan sokféleképpen, de mindenekfölött veled van az Isten, és éppen a reformáció nagy vívmánya, hogy tudtak hinni. Nem intézményben, nem bűnbocsátó cédulákban, hanem a kegyelmes Istenben.” Úrvacsorai ágendát tartott Simon István lelkipásztor, a gyülekezetek közös úrvacsoravétele után áldással és a himnusz eléneklésével ért véget a reformáció napi ünnepi istentisztelet.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. május 27.

A szeretet törvényei vezéreljenek utatokon (Ökumenikus ballagás)
„Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!” – ezekkel az Ézsaiás próféta könyvéből vett gondolatokkal indította igehirdetését Bancea Gábor református lelkipásztor tegnap a sepsiszentgyörgyi magyar végzős diákok búcsúztatására tartott ökumenikus istentiszteleten a belvárosi református templomban.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a történelmi magyar egyházak által tizenkilencedik alkalommal szervezett ünnepségen több mint ötszáz ballagó diákot tarisznyáltak fel szellemi útravalóval, lelki táplálékkal. Hagyományosan az iskolazászlók bevonulásával kezdődött a templomi ballagás
Péter Sándor, a pedagógusszövetség háromszéki elnöke szerint ez az ünnepség hitvallás amellett, hogy a pedagógusok bíznak a fiatalokban, abban, hogy tanítványaik meg tudják vívni az élet harcait, és sikeresek lesznek. Azt kívánta a ballagóknak, legyen számukra az iskolában eltöltött tizenkét, tizenhárom esztendő érlelő erejű jövőjük tekintetében.
Bancea Gábor tiszteletes igehirdetésében hangsúlyozta: az élet állandó megérkezésekből, befejezésekből és újrakezdésekből áll, amelyek arra késztetnek, hogy mozdítsunk valamit az élet kerekén, a diákoknak pedig azt kívánta, hitüket, erejüket állítsák a jónak szolgálatába. A pedagógusnak, aki képes feltétel nélkül szeretni tanítványait, és meglátja bennük a csillagot, a tehetséget, legnagyobb feladata harcolni a tudatlanság és hitetlenség ellen – mondotta. Rajtatok áll a jövő, akik úgy álltok itt, mint amikor útra készül az ember és számot vet, visszatekint a megtett útra, be akarja fürkészni az ismeretlen, beláthatatlan jövendőt – mondta imájában Kovács István unitárius lelkész. Kérte Istent, áldja meg lépteiket, kételyeiket és bizonytalanságaikat, adja meg, hogy tudják, helye van életükben a kétkedésnek, de helye van a győzelemnek, a túlsó partra jutás hitének is. És áldja meg a pedagógusokat, akik elengedik tanítványaikat, de ők maradnak tovább adni a hitet a magvető lelkesedésével – zárta imáját.
Sztakics Éva alpolgármester arról beszélt, hogy tanáraik és lelkipásztoraik jelenlétében indítják útnak a végzősöket, jelezve, hogy tudásuk, egyéniségük nekik köszönhetően teljes. Szólt arról, európai emberként nagy szükségünk van hitünkre, mert egész európai kultúránkat, életünket olyan külső veszélyek fenyegetik, amelyeket közös keresztény tanúságtételünk tud csak megmenteni. „Abban bízunk, hogy szülők, tanárok, lelkészek olyan embereket engednek útnak, akik fel vannak készülve az életre, tudják, mi a hűség és az alázatosság. Bízom benne, hogy tudtok hűségesek lenni nemzetünkhöz, Istenünkhöz, anyanyelvünkhöz, szülőföldünkhöz, városunkhoz, ahhoz a városhoz, ahol felnevelkedtetek. A szeretet törvényei vezéreljenek utatokon.” Márton Áron reményről szóló gondolatait osztotta meg a jelenlévőkkel Lászlóffy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke, aki ifjúként ministrált a mártírpüspök szabadulásakor. Kérte a ballagó diákokat, továbbra is szeressék és segítsék egymást, szorítsák egymás kezét. Felelősséget vállalni kötelesség, kiváltképpen amikor nemcsak önmagunkért, hanem egy közösségért, szülőföldünkért, nemzeti megmaradásunkért tesszük – hangsúlyozta Kiss Imre megyei főtanfelügyelő, aki szerint szerencsés az a diák, aki az iskolában azt is megtanulja, hogy a teljes és boldog élet tudatos választásokról, megfontolt döntésekről szól. Aki tanításra adta életét, nem szeretné meddőnek látni a munkáját egyetlen diák tekintetében sem, szakmai elhivatása, hogy oktasson, neveljen, ezért a pedagógus maximalista, tökéletesnek akarja látni tanítványait – mondotta.
Szabó Margit, az RMPSZ alsó-háromszéki szervezetének elnöke a jelen pillanat megélésének fontosságáról beszélt, az áldásban Szabó Lajos kanonok az Istenhitről, a reményről szólt, ami több mint ezer éve megtart minket, magyarokat a Kárpát-medencében.
A tizenkilencedik ökumenikus ballagáson verset mondott Fazakas Laura ( Székely Mikó Kollégium), népdalokat énekelt Szabó Réka Fruzsina ( Mikes Kelemen Elméleti Líceum), zenés produkcióval fellépett a Református Kollégium egy kis csoportja (felkészítő Szilágyi Andrea), egyházi énekeket adott elő a Plugor Sándor Művészeti Líceum Lőfi Gellért vezette, idén országos első díjas Campanella gyermekkórusa és közreműködött az iskola fúvószenekara Maksai József vezetésével. Házigazdaként az ünneplő közösséget köszöntötte és a szolgálattevőknek köszönetet mondott Pap Attila lelkipásztor. A szervezők könyvajándékot adtak át a hét iskola igazgatójának, az ünnepség himnuszaink eléneklésével ért véget.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. január 12.

Civil összefogás az iskoláért (Kommandó)
Minekutána hétfőn tűzvész áldozatává vált a kommandói iskola egy része, a megyei önkormányzat és más hivatalok is biztosították segítő szándékukról a helyi önkormányzatot. Több elöljárónk ígérte, mindent megtesz annak érdekében, hogy normális kerékvágásba zökkenjen az élet a Horn Dávid Általános Iskolában: mielőbb új tantermek, netán teljesen új iskola álljon a kommandói tanulók rendelkezésére. A széles körű mediatizálás után a civil szféra is felfigyelt a kommandói tragédiára. Több kezdeményezés is született, a világháló közösségi portáljain is terjednek a megsegítésre, gyűjtésre szólító felhívások.
Bancea Gábor, a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református egyházközség lelkésze is részt vesz a gyűjtés megszervezésében. Kommandói származású, a porrá égett iskolában tanult. Vállalják, hogy a Sepsiszentgyörgyről és környékéről felajánlott pénzadományokat eljuttatják Kommandóra – mondta el érdeklődésünkre. Így szeretnék könnyíteni az adományozók dolgát, hogy ne kelljen mindenkinek személyesen felutaznia Kommandóra – magyarázta kezdeményezését. Tegnap délelőtt már többen jelezték, pénzadománnyal segítenék az iskola újjáépítését. Az adományokat a lelkészi hivatalban, Sepsiszentgyörgyön a Gyöngyvirág utca 5. szám alatt lehet átadni, azok értékét, a felajánló adatait listára vezetik, ennek kíséretében viszik Kommandóra. Érdeklődni a 0267 310 212-es telefonszámon lehet. Az adományokat munkanapokon 9–13 óráig, kedd kivételével 16–18 óráig is fogadják.A megyeszékhelyi Andrei Mureşanu Színház is gyűjtésbe kezdett, az iskola könyvtárának elégett anyagát szeretnék pótolni ajándékozott könyvekkel. A hét elején indították el az Adj egy kabátot névre keresztelt akciójukat (a hidegtől szenvedők megsegítésére – szerk. megj.), miután tudomást szereztek a kommandói tűzvész okozta pótolhatatlan kárról, úgy döntöttek, párhuzamosan könyvgyűjtésbe is kezdenek – számolt be a kezdeményezésről Nagy-Lázár Kincső, a színház kommunikációs felelőse. Aki könyvet szeretne adományozni a kommandói iskola könyvtára számára, a színház előcsarnokában (a volt Művész mozi épületében) található ládában helyezheti el adományát. Tegnap délig közel ötven kötet került a gyűjtődobozba, az összegyűlt adományokat később Kommandóra szállítják – mondotta Nagy-Lázár Kincső. Érdeklődni a 0745 164 115-ös telefonon lehet.
A Mikes Kelemen Elméleti Líceumban is szervezkednek. A magyar katedra és a diáktanács könyveket gyűjt a kommandói iskola számára. Dr. Erdély Judit magyartanár elmondása szerint az iskola folyosóin kartondobozokat helyeznek el, azokba helyezhetők el az adománykönyvek. Legalább egy könyvet vigyen minden gyerek, olyan kötetet, amely használható, s olvasni fogják a kommandói tanulók. Ő ezt ajánlotta osztályának – mondta a tanárnő. Azt is felvetette, szép gesztus lehetne, ha a líceumban összegyűlt könyvek a magyar kultúra napján (január 22-én – szerk. megj.) jutnának Kommandóra. Feltéve, ha pillanatnyilag van lehetőség az iskolában a feltehetően több száz kötetnyi ajándék tárolására – tette hozzá.Magyarországról, Esztergomból is felvették a kapcsolatot Kocsis Béla polgármesterrel, több ezer kötetes könyvadományról van szó. A részletekről a napokban egyeztetnek.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. március 11.

Sepsiszentgyörgy: Cselekedni a szabadságért (Székely szabadság napja)
Ki kell állnunk jogainkért, hogy a román hatalom megértse, csak az autonómia szavatolja megmaradásunkat, kevesebbel nem érjük be. A hazáért, szabadságért életüket adó hősök előtt akkor tisztelgünk igazán, ha hajlandóak vagyunk kilépni a közönyből, cselekvően szót emelni az élhetőbb jövőért – ezt az üzenetet fogalmazták meg a felszólalók tegnap Sepsiszentgyörgyön a székely szabadság napi megemlékezésen.
Sepsiszentgyörgyön a turulszobornál gyűlt össze mintegy kétszáz megemlékező, azon a téren, amelynek a Székely Nemzeti Tanács kezdeményezésére a Székely szabadság tér nevet kellene viselnie. Gazda Zoltán sepsiszéki elnök elmondta, a szükséges lépéseket megtette, mint fogalmazott: a névadó bizottság térfelén pattog a labda. A sepsiszentgyörgyi turulszobornál negyedik éve szervezik meg a székely szabadság napját. „Ebben a nem Európához méltó környezetben teljesen magunkra hagyottan kell példát merítenünk a székely vértanúk bátor kiállásából, áldozatvállalásából, tudatosítanunk kell, hogy ma is, ha nem is hasonló módon, de mindnyájunk cselekedetére szükség van” – ezekkel a szavakkal vezette fel a megemlékezést Gazda Zoltán. Nem szabad közömbösnek, fásultnak lennünk, az nem hozza el autonómiánkat, amely egyetlen módja megmaradásunknak. Ha hagyjuk, hogy a diktatórikus hatalom a fejünkre nőjön, csak bátorítjuk még szörnyűbb megalázásunkban – hangsúlyozta. Kifejtette, ez a nap próbatétel is, „ha nem leszünk elég sokan, az ellenséges hatalom látja, hogy velünk bármit megtehet. Ha nem emeljük fel hangunkat elég határozottan, hiába várjuk, hogy a román hatóságok figyelembe vegyenek.” És hozzáfűzte, az SZNT teljesen korlátozott lehetőségei között nem kér sokat: egy évben kétszer-háromszor mozduljunk meg, határozottan mutassuk fel akaratunkat gyermekeink, unokáink élhetőbb jövőjéért. Felkérte az önkormányzatokat: választott testületekként, cselekvő háttérként támogassák akcióikat, hisz ezek nem öncélúak.
Az évek során a székely szabadság napja az összetartozás, a közös fellépés és az önrendelkezésért folytatott küzdelem szinonimájává vált – hangsúlyozta ünnepi beszédében Tóth-Birtan Csaba, Sepsiszentgyörgy alpolgármestere, aki felsorolta a székelyföldi magyarság sérelmeit, és leszögezte, a XXI. századi Európában nem képezheti vita tárgyát, hogy egy nemzeti közösségnek szabad-e önrendelkezésről beszélnie. „Nekünk a székely szabadságról, önrendelkezésről beszélnünk kell, és tennünk is érte, jelenlétünkkel, szülőföldhöz szabott létünkkel. (…) Vértanúink emlékéhez akkor leszünk igazán hűek, ha mi is kiállunk közösségi jogainkért, ha minden hatalmi visszaélés ellenére vállaljuk követeléseinket úgy, ahogy azt a Marosvásárhelyen kivégzett mártírok tették” – hangsúlyozta. Bancea Gábor református lelkész áldásában Dániel próféta könyvéből idézett, Istenről, aki ki tud szabadítani az égő, tüzes kemencéből, a mindenkori királyok uralma alól, és India nagy prófétája, Gandhi egyik történetét elevenítette fel a fiókáiért tűzben életét áldozó madárról. A hatalom és megtorlás szomorú valósága azóta jelen van világunkban, amióta ember létezik – hangsúlyozta, és felidézte az 1848–49-es forradalom utáni megtorlásokat, a szabadságért életüket adó hősöket. „Azok az emberek Marosvásárhelyen és itt, Sepsiszentgyörgyön is valami emberfeletti hittel, elszántsággal, bátorsággal és szeretettel pontosan azt tették, mint az anyamadár, meghatározó döntést hoztak, hogy életük árán is védelmezik ezt a kincset, a szabadságot. Császárok, demagógok és idegengyűlölők sosem értették, és ma sem értik. Erdőirtók és gyújtogatók, soha nem tanultak belőle, hogy a vértanúk véréből ezer és ezer élet támad, mert a szabadság szent madara soha nem ég el a tűzben, mindig újraéled” – hangsúlyozta Bancea Gábor lelkész.
A hol csendesebben, hol erősebben szemerkélő esőben elsősorban azok voltak jelen, akik Marosvásárhelyre is továbbutaztak a szentgyörgyi megemlékezés után. Háromszékről öt autóbusz és több személygépkocsi utasai tették meg a kétszáz kilométert, hogy csatlakozzanak az ottani központi ünnephez és tiltakozó felvonuláshoz.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. június 20.

Támogatják az egyházakat
Kiemelten támogatja a háromszéki önkormányzat a megyében működő egyházakat idéntől. A nagyobb értékű támogatásokról szóló finanszírozási szerződéseket tegnap írta alá Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke és tizenkét egyházi intézmény képviselője Sepsiszentgyörgyön a Gyöngyvirág utcai református parókián.
Kovászna Megye Tanácsa idén 1,5 millió lejre, a tavalyi támogatási összeg háromszorosára emelte az egyházaknak nyújtandó keretet – mondta el a tanácselnök. Nem csak működési költségekre lehetett pályázni, hanem nagyobb beruházásokra is: így az egyházi épített örökségek megóvására, restaurálására, javítására, új templomok, imaházak építésére, és még toronyórák működőképessé tételére is. A benyújtott 177 pályázatból 145-öt támogatásra méltónak találtak. 14 pályázatra 30 ezer lej feletti összeget ítéltek meg, s képviselőiket meghívták a szerződéskötésre. Azért éppen a Gyöngyvirág utcai református parókiára, mert ez az egyházközség kapja a legnagyobb támogatást: 200 ezer lejt a templom építésének befejezésére.  A támogatás utófinanszírozásos, s amennyiben az elszámolás szakszerű lesz, folytatni fogják azt, ígérte Tamás Sándor. Külön felhívta a figyelmet, műemlék templomok esetében legyenek körültekintőek, és konzultáljanak a megyei kulturális és örökségvédelmi hivatallal, mely már jelezte, figyelemmel követi a beavatkozásokat. A tegnapi szerződéskötésre tizenkét intézmény képviselői mentek el. Sebastian Pârvu, sepsiszentgyörgyi belvárosi ordox lelkész, Kovászna és Hargita megye ortodox püspökségének kulturális tanácsosa köszönetet mondott a megyeházának a bőkezű támogatásért, melyet a nyitottság jeleként értékelt.
Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai református egyházközség lelkipásztora elmondta, 2005-ben létesült a gyülekezet, mely 1800 lelket számlál. Már akkor nagyot álmodtak, és templomot kívántak építeni. 2011-ben újkenyér ünnepén tették le az alapkövet, s idén a reformáció 500 éves évfordulóján be fogják fejezni az épületet. Eddig 2,1 millió lejt fektettek be. 2014-ben két harangot öntettek, azokat 2015 áprilisában szentelték fel. A nagyobbikon a felirat azt jelzi: Reformáció harang 1517–2017. A toronysisakot 2015 júliusában helyezték fel. Azóta forráshiány miatt állt a munka. Mostanra összegyűlt a támogatás, az idővel küzdenek. Ottjártunkkor a padlófűtést szerelték a templomban, és a belső vakolást végző munkacsoport is megérkezett. A lelkipásztor hangsúlyozta, gyermekeinknek, utódainknak, a jövőnek építünk templomot. Azzal, hogy templomok épülnek, az emberek is jobbá válnak, aki oda jár, nem követ el gaztetteket – mondotta.
A megyei önkormányzat által megítélt nagyobb támogatások a már jelzetten kívül a következők: a sepsiszentgyörgyi belvárosi ortodox templom tetőzetének javítására 70 ezer lej, a szentivánlaborfalvi ortodox templom javítására 60 ezer, az imecsfalvi katolikus templom belső javítására, a kiskászoni katolikus templom építésére, az altorjai katolikus templom javítására egyenként 50 ezer, a sepsikőröspataki katolikus templom tetőszerkezetének megerősítésére, a bodzafordulói egyházmegyének templomépítésre, a Kovászna és Hargita megye ortodox püspökségének irodák létesítésére egyenként 45 ezer, a középajtai református templom külső javítására 40 ezer, a sepsiszentgyörgyi Szent Benedek katolikus templom tornyának és tetőzetének javítására 35 ezer, a zágoni katolikus templom belső javítására és az esztelneki ferences templom külső javítására egyenként 30 ezer lej.
Szekeres Attila Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 19.

Templomszentelésre készülnek (Gyöngyvirág utcai református gyülekezet)
Pontosan hat évvel az alapkőletétel után szentelik fel a sepsiszentgyörgyi református gyülekezetek 2005-ben történt átszervezése nyomán közel 1800 taggal létrejött negyedik gyülekezet templomát. A majdnem négymillió lejes beruházással épült új létesítményen még sok a tennivaló, a tereprendezés is folyamatban van, de jövő vasárnap megszólalnak a templom harangjai és ft. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szolgálatával megtartják a templomszentelést.
Az építkezés 2011-ben kezdődött, azóta minden istentiszteleten elhangzik: Urunk, kérünk, adj tehetséget, testi és lelkierőt, hogy közösségünket és templomunkat a Te dicsőségedre felépíthessük, ámen. Ezt Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai gyülekezet lelkésze azért tartja fontosnak, mert úgy véli, a templommal együtt a közösségnek is épülnie kell, hisz lélek és imádság nélkül nincs templom, közösség nélkül nincs gyülekezet. A lelkipásztor elmondta, a helyi önkormányzat anyagi támogatásával indult az építkezés, eddig 1,4 millió lejjel járult hozzá a város a munkálatokhoz. 365 ezer lejt a kultuszminisztérium folyósított, 171 ezer lejt különböző intézmények, cégek és gyülekezetek adományoztak, az Erdélyi Református Egyházkerület közbenjárására a magyar kormány 126 millió forinttal támogatja a templomépítés befejezését, a megyei önkormányzat 214 ezer lejjel járul hozzá a tereprendezéshez. Bancea tiszteletes külön kiemeli a Gyöngyvirág utcai gyülekezet adakozását, amelyről az Aranykönyvben pontos kimutatást vezet, az eddigi gyülekezeti hozzájárulás közel 223 ezer lej. Hangsúlyozza Sepsiszentgyörgy magyar történelmi egyházainak szolidaritását, amelyek a templomépítés javára részben vagy egészben lemondtak a helyi önkormányzat vonatkozó idei pályázatán elnyert összegekről.
A templomépítés több szakaszban történt. Látványos mozzanat volt, amikor 2015-ben már pirosban állt az épület, és felhúzták a toronyba a Lázár Imre székelyudvarhelyi műhelyében készült két harangot. A kisebbiket Kálvin János emlékére, a nagyobbikat az ötszáz éves reformáció tiszteletére öntette a gyülekezet. A harangok 70 ezer lejes költségének több mint harmadát a Sepsi Református Egyházmegye állta, minden egyháztag után egylejes hozzájárulással. Az orgonát a sepsiillyefalvi református egyházközség adományozta, 1994-ben a hollandiai marienburgi gyülekezettől kapták, és azt követően tudták átadni a sepsiszentgyörgyi negyedik gyülekezetnek, hogy a saját orgonájukat megjavíttatták. A hangszert az új templomba Bors László tusnádi orgonaépítő szerelte fel.
A karzattal együtt közel négyszáz férőhelyes templom mellé parókiát is építettek, ennek földszintjén egy gyűlésterem kapott helyet. A templomot és a parókiát csupán egy tűzfal választja el az egyházkerület által 2006-ban épített Keresztyén Ifjúsági Háztól, amely mindeddig hajléka volt a gyülekezetnek is. Elmondható, hogy a három épület együtt újabb fellegvára a sepsiszentgyörgyi reformátusoknak, amely a gyülekezet lelkészének, főgondnokának, gondnokának és presbitériumának köszönhetően lélekkel és élettel van tele. Bíznak abban, hogy ezután is így lesz. A jövő vasárnapi templomszentelésre pedig várják a híveket, a város és környéke gyülekezeteinek képviselőit, gondnokokat, presbitereket, nőszövetségi tagokat, Sepsiszentgyörgy keresztény lakosságát.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 28.

Gyermekeinknek építjük a templomot
Ősi szokás szerint kereszteléssel kezdődött tegnap a Zakariás Attila tervezte Gyöngyvirág utcai református templom szentelése Sepsiszentgyörgyön. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a keresztelési szolgálaton azt mondta, gyermekeinknek építjük a templomot, az ünnepi istentiszteleten pedig a 84. zsoltár alapján azt hangsúlyozta, boldog az az ember, aki az Úrban bízik.
Újzsenge ünnepén a református egyház hálát ad azért, hogy Isten megáldotta a szántó-vető ember életét, betakaríthatta a gabonát, elvégezhette a cséplést, és ezáltal egy esztendőre biztosította a kenyeret – mondta Kató Béla. A Gyöngyvirág utcai gyülekezet templomát különös termésnek nevezte, amiért szintén hálát kell adni. Most van az aratás ideje annak az elvetett magnak és annak a sok-sok gondoskodásnak, imádságnak, ami körülövezte ennek a templomnak az építését – hangsúlyozta. Erdély református püspöke arról beszélt, hogy vannak, akik számára egy templom csak építészeti csoda, de aki Isten jelenlétét keresi a templomban, annak áldás lesz az életén. Az új templom legyen a mennyek országának nagykövetsége, szülőotthonként legyen az újjászületés helye és olyan élelmiszerbolt, ahol meg lehet találni azt a táplálékot, ami által megerősödünk, valamint az igaz¬ság palotája, Isten igazságának a háza, mely igazságszolgáltatás szeretetből fakad – mondotta. Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai gyülekezet református lelkésze arról az álomról beszélt, amivel hat esztendővel ezelőtt hozzáfogtak a templomépítéshez, és arról a kapuról, amely kapcsolat Isten és ember között. „Nyissátok meg nékem az igazságnak kapuit, hogy belépjek azokon, és dicsérjem az Urat.” (118. zsoltár) Az egyházak közösségépítő szerepét hangsúlyozta Victor Opaschi egyházügyi államtitkár, és arról biztosította a gyülekezetet, hogy hivatala támogatja az építkezés befejezését. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere levelét Sipos Zoltán gondnok olvasta fel. A tárcavezető hangsúlyozta: már a sepsiszentgyörgyi Kálvin-szobor felállítása is megmutatta, milyen fontos a református székelyeknek hitük, őseik tisztelete. „Az ő örökségükre épül a ma és a holnap. A tiétek a jelen, ahol Isten megteremtette azokat a lehetőségeket, amelyeket fel kell fedeznetek, amelyek győzelemre viszik életeteket, a gyülekezet életét, a közösségét. Ezen az úton indultok el ma templomépítő, téglákat rakó lelki közösségként.” A nemzetpolitikai államtitkárság főosztályvezető-helyettese szerint a felépült templom bizonyosság arról, hogy érdemes volt kitartani, hinni a megmaradásban és gyarapodásban. Brendus Réka arról beszélt, a református gyülekezetek megmaradásukat mindig annak köszönhették, hogy saját közösségi tereket építettek és azokat megőrizték. Egy új templom építése bizonyítja, hogy az egyház mindig megtartóerő volt, iskolákat, egyetemeket tartott fenn, és a magyar nemzettudatot minden időben megtartotta, ápolta – mondotta. „A magyar kormány és a nemzetpolitikai államtitkárság figyelemmel fordult és fordul ezután is az erdélyi és azon belül a református egyház felé, hogy segítséget nyújtson a megmaradáshoz, megmaradásunkhoz” – hangsúlyozta Brendus Réka. Ha valahol templomot építenek, akkor nemcsak egy-két nemzedékre, hanem egy közösség hosszú távú jövőjére gondolnak – mondta Csige Sándor Zoltán, Magyarország csíkszeredai főkonzulátusának vezető konzulja. Leszögezte: a templom építése és felszentelése azt üzeni, itt vagyunk, itthon vagyunk ebben az országban, itthon vagyunk ezen a tájon, és itt akarunk élni. A templomépítés mindig közösségépítés is, annak lelki alapját erősíti – mondotta. Őszinte meggyőződésem, hogy Magyarország kormánya nemzetpolitikai államtitkárság által adott támogatása a lehető legjobb helyre került, és jó ügyet, magyar ügyet szolgál – fejtette ki a főkonzul. Valójában ez a templom akkor készült el, amikor a gyülekezet megfogalmazta az igényt, amikor megálmodta a templomot – mondta Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. A sziklára épített házhoz hasonlította a templomot, amely a közösség erejére épült, és a protestánsok híres etikájára, amely magát a közösséget tartja szilárdan össze. „Itt vagyunk itthon, ahová templomokat építünk, bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, egyetemeket. Meggyőződésem, hogy a világot az igenek, a hit és a bizalom tudja előrevinni. Bennünket is ezek vezéreljenek döntéseinkben” – mondta a polgármester. Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese azt hangsúlyozta, hogy a Gyöngyvirág utcai református közösség a második templomát építi, ezzel arra utalt, hogy a 2005-ben történt újraelosztás révén létrejött gyülekezet tagjai korábban a belvárosi templom építéséhez is adakoztak, és átadta a szemerjai református egyházközség ötezer lejes adományát. Az eseményt köszöntötte Zárodi Zsuzsanna veszprémi lelkipásztor is, aki a Vizsolyi Biblia másolatát ajándékozta a templomszentelő gyülekezetnek. Szabó Lajos kanonok az egyházak és közösségeik élni akarásáról, a gyülekezetek Istenhez való ragaszkodásáról beszélt, Dézsi Zoltán egyházkerületi főgondnok pedig azt hangsúlyozta, a templomépítés bizonyítja, hogy megmaradásunk, egyházunk és nemzetünk jövője csak a hitben megerősödött, kitartó munka révén lehetséges. Domokos Ferenc, a házigazda egyházközség főgondnoka köszönetet mondott a gyülekezet adakozásáért, a kultuszminisztérium, a magyar kormány, Sepsiszentgyörgy és Kovászna megye önkormányzata, cégek, intézmények támogatásáért, és megköszönte a tervezőnek és a kivitelezőknek a munkáját. Zakariás Attila, a templom tervezője kiemelte a Bancea Gábor tiszteletes személyes érdemét abban, hogy a megálmodott templom felépülhetett, és Kányádi Sándort idézte: „Hajlékot Istennek, / hajlékot embernek / kőből, fából / házat, / raktál a léleknek / kőnél, cserefánál / erősebb igékből várat.” Az ünnepségen fellépett a Sipos Zoltán vezette Pro Musica kamarakórus, verset mondott Incze Melinda. A templomszentelés Sánta Imre bikfalvi lelkipásztor szolgálatával végzett úrvacsoraosztással, hálaadó imával, áldással és a himnusz eléneklésével ért véget.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. november 13.

Akármit mond az RMDSZ, az MPP még idén a parlament elé terjeszti az autonómiastatútumot
Az MPP politikusai nem álltak el attól a vállalásuktól, hogy még ebben az évben a parlament elé terjesztik az autonómiastatútumot – szögezte le Kulcsár Terza József parlamenti képviselő.
A héten tárgyalnak az autonómiastatútum benyújtásáról a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ politikusai, az MPP viszont ennek eredményétől függetlenül még idén a parlament elé terjeszti a tervezetet – nyilatkozta hétfői sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján a Krónika kérdésére Kulcsár Terza József parlamenti képviselő. A polgári párt Kovászna megyei szervezetének elnöke hangsúlyozta: az MPP választmányi döntése kötelezi őket arra, hogy még ebben az évben beterjesszék az autonómiastatútumot.
Kulcsár Terza rámutatott: korábban létezett egy egyezség az RMDSZ-szel, miszerint amíg a 215-ös számú, közigazgatási törvény módosítását célzó javaslatok vitája zajlik a parlamentben, nem veszik elő a statútumot, viszont azokat leseperték, „így most nincs akadálya annak, hogy beterjesszük”. Az MPP-s politikusnak meggyőződése, hogy ezzel előrébb viszik az autonómia ügyét.
Kulcsár Terza József ugyanakkor arról is beszámolt: az MPP a magyar országzászló sepsiszentgyörgyi felvonásának emlékére szervez szerdán kültéri történelmi kiállítást az Erzsébet-parkban.
A képviselő reméli, hogy „a románok nem fogják »kiforgatni«, és a magyarellenes diskurzus eszközövé tenni a megemlékezést”.
„Ne csak a tragikus évfordulókra, Trianonra emlékezzünk, hanem az örömünnepekre is. 1942. november 15-én avatták fel a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkban a magyar zászlót, ez bátorságot, erőt adhat az autonómiaharcban” – szögezte le Kulcsár Terza.
A szerdán 17 órakor kezdődő megemlékezésen nem lesznek politikai beszédek, hanem József Álmos helytörténész idézi fel a 75 évvel ezelőtti eseményeket, diákok szavalnak, énekelnek, és Bancea Gábor református lelkész mond áldást. Miklós András, a kiállítás ötletgazdája a hétfői sajtótájékoztatón felidézte, egy évvel ezelőtt bukkant rá egy 40 másodperces felvételre a sepsiszentgyörgyi országzászló-felvonásról, akkor ásta bele magát a témába, a 77 évvel ezelőtt indult országzászló-mozgalomról gyűjtött adatokat – akkor demonstrációs jelleggel sorra állították a zászlókat a revízió, a katonanemzet ideológiát hirdetve.
Sepsiszentgyörgyön 1940-ben döntötték el, hogy felállítják a zászlót, a talapzat megtervezésére pályázatot hirdettek, erre többek Kós Károly és Antal Dezső építész is jelentkezett, végül Haáz Ferenc Rezső munkáját fogadták el. A székely, kopjafás-motívumos nagyméretű talapzatot Puskás István helyi kőfaragó mester irányításával készítették el.
Az emlékmű rövid életű volt, hiszen az újabb határmódosítás után a kommunista hatalom nem tűrte meg, lebontatták, a köveket pedig beépítették a jelenleg is álló szovjet emlékműbe. A kiállításon a talapzat méretarányosan kicsinyített, 3,4 méter széles, 4 méter magas mását állítják fel, amely egy hónapig maradhat a helyén a városházától kapott engedély alapján. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

2017. november 16.

Megakadályozták az országzászló felvonását
Az országzászló sepsiszentgyörgyi felvonásának 75. évfordulójára, tegnapra újabb zászlófelvonást tervezett a Magyar Polgári Párt (MPP) háromszéki szervezete. Az Erzsébet park szélére felállított országzászló-maketten előkészítették az őrfát, amelyre az egykori országzászló hasonmását szerették volna felvonni, ám a román hatóságok megakadályozták azt.
Több százan gyűltek össze a főtéren a történelmi kiállításként engedélyezett Országzászló-makett és az eseményt ismertető pannók előtt. A parkban több tíz csendőr – a közelben minden bokorra három jutott –, a környéken mindenütt voltak belügyesek, sokan civilben. A park körül több csendőrfurgon állt, a színház előtt a hírszerző szolgálat térkamerával felszerelt gépkocsija őrködött. A meghirdetett kezdési időpontban még csendőrségi vezetők és szervezők tárgyaltak a makett mögött. Kulcsár-Terza József, az MPP megyei elnöke lapunk érdeklődésére elmondta, a hatóságok felszólították őt is, meg Antal Árpád polgármestert is, hogy ne vonják fel a magyar lobogót.
A megemlékezés lebonyolítója, az ötletgazda Miklós András, Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő irodavezetője köszöntőjében felelevenítette, 75 évvel ezelőtt annak ellenére, hogy dúlt a második világháború, örömünnep volt Sepsiszentgyörgyön, hiszen a huszonkét éves elnyomó hatalom markából szabadult erdélyi magyarság ismét hallhatta az anyaország lüktető szívét, szabadon megélhette a magyar nemzethez való tartozását. Azzal zárta szavait, szülőföldünk nem eladó, jövőnkről nem mondunk le. József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész az egykori országzászló-mozgalomról és -avatásról tartott előadást (olvasható lapunk tegnapi számában: Az országzászló-emlékmű avatása Sepsiszentgyörgyön).
Következett volna a zászlófelvonás. Ekkor Kulcsár-Terza József azt mondta, nézzék meg, a háttérben mi történik: nem engedik, hogy felhúzzák a zászlót. Felszólították őt is, a polgármestert is, amennyiben felhúzzák, irredentának, sovénnek és terroristának tekintik őket. A zászlót megőrzik, mondotta, nem adják meg „azt az élményt senkinek, hogy zászlónkhoz nyúljon”, s hozzátette, beszéltek a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójával, az intézményben helyezik azt el a kiállítással együtt.
Bedő Zoltán, a Magyar Megmaradásért Mozgalom vezetője jelezte, nem kívánt szólani, de a helyzet megköveteli. Románia azt hirdeti úton-útfélen, hogy jogállam, megoldotta a nemzeti kisebbségek helyzetét, sőt, példamutatóan oldotta meg. Az a tény, hogy a zászlót nem vonhatjuk fel, bizonyítéka annak, hogy Románia nem jogállam, és üldöz mindent, ami magyar. Szívünkből a szülőföld szeretetét sem gumibottal, sem géppisztollyal nem lehet kitépni! – hangoztatta. Nem azért nem húzzák fel a zászlót, mert félnének. Nem félnek, itt állnak. Ha mégis megtennék, egyrészt bajt okoznának olyanoknak, akik nevüket adták a rendezvényhez, másrészt a zászlót megszentségtelenítenék azzal, hogy kitépnék a kezükből, amikor fel akarnák vonni. Megcsókolta a lobogót, majd felkiáltott: Éljen Székelyföld! A tömegből többen kiáltották: Vesszen Trianon! Bancea Gábor, a Gyöngyvirág utcai Református Egyházközség lelkipásztora elmondta, különös alkalom a mai, a megemlékezés nagyszerű pillanat, nemcsak azért meg egy nép régi dicsőségét keressük, hanem mert újrafogalmazzuk identitásunkat, kik vagyunk, és megállunk csendben a teremtő Isten színe előtt. A magyar keresztény nép, Isten népe és követe a világban, a nagy kérdés az, hogy betölti-e hivatását. Ha jóban vagyunk Istennel, nincs az a hatalom, ország, politikai irányzat, amely térdre kényszeríthet. A lelkész hangsúlyozta, csak igaz keresztény hívő magyarként győzhetünk, hitetlenül elvész a nép. Idézte a 126. zsoltárt, mely a szabadult foglyok éneke. Igemagyarázatában Bancea Gábor kiemelte, a visszanyert ország Isten ajándéka. Velünk is az történt, mint azokkal a foglyokkal: nemzedékek jöttek, pusztultak, romlás és elhajlás fenyegette a népet. A foglyokhoz egyszer megérkezett a perzsa király üzenete: tiétek az ország, mehettek haza, tűzzétek ki a zászlót, Isten nem hagyott el. A másik bibliai idézet Dániel könyvéből származik. Ennek magyarázataként hangsúlyozta, a nemzet akkor nyer országot, amikor átalakulni nem akaró hívei vannak. Ha nyerni akarunk, az csak úgy lehetséges, ha lesznek hívő magyar gyermekeink, akik kiimádkozzák az országot, és lesznek hívő magyar édesanyák, akik teleszülik az országot. Dániel azt mondta, önmaga akar maradni, nem akar más lenni, mint aminek teremtette az Isten. Lényünk magva, egyéniségünk csírája nem eladó, nem elárulható, és mássá nem tehető fenyegetés által sem. Ez a belső mag, az ősminta, amire az Isten teremtett, ami a sast sassá, a magyart magyarrá teszi. Nemzeti mivoltunk létkérdés, és ez a végzetünk, mert csak magyarként tudunk létezni, alkotni igazán, mondotta a lekipásztor. Dániel példája nagy erkölcsi megújulást igényel minden egyes embertől. Az egyetlen igazi zászló a szívben van felállítva, onnan virágzik ki kokárda formájában, és onnan hozza a jövő ígéretét. Oda kell kitűzni a zászlót, s elmondani Isten segítségével, erdélyi magyar, keresztény, hívő ember vagyok, és ha Isten úgy akarja, az maradok. Imádkozzunk: Uram, jöjjön el a te országod. A tömeg elénekelte a magyar és a székely himnuszt. Közben egy sepsiszentgyörgyi polgár egy székely zászló rúdjára tűzte a címeres magyar lobogót, a fel nem vont országzászlót, és az emlékmű makettje előtt magasba emelte és lengette azt a himnuszok éneklése alatt. A rendezvényen közreműködött Gyenge Tímea, a Plugor Sándor Művészeti Líceum és Szabó Fruzsina, a Mikes Kelemen Elméleti Líceum tanulója. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. november 18.

Kultúrmisszió (A Pro Musica felvidéki turnéja)
A tavaly Délvidéken indított Kárpát-medencei kultúrmisszió folytatásaként november elején a Felvidékre látogatott a sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus.
Kassa, Pered, Csata, Léva, Komárom, na meg a vidék lelki-szellemi központja, Esztergom voltak a hat koncertre és sok-sok találkozásra alkalmat adó turné állomásai – számolt be lapunknak Bancea Gábor elnök és Kelemen Alpár titkár. A Sipos Zoltán által vezetett együttes ugyanis felismerte azt a lehetőséget, ami – az európai fesztiválokon túl – a Kárpát-medence magyar vidékeinek, az ott élő közösségeknek a felkeresésében rejlik. Ami lelki és szellemi feltöltődést jelent mind a meglátogatott és minőségi kórusmuzsikával megajándékozott közösségeknek, mind a kórusnak. A kultúrmisszió tehát oda-vissza működik – fogalmazták meg a kórus képviselői, akik már most tervezik, sőt, szervezik a jövő évben esedékes kárpátaljai turnét. A kórus egyébként a Kodály Zoltán és Orbán György műveiből – a Kodály-év és a Magyarországon élő, marosvásárhelyi származású Orbán György születésének hetvenedik évfordulója kapcsán – összeállított műsorát vitte, s ennek nem is lehetett jobb fogadó közege, mint a felvidéki kis magyar közösségek. A turné szervezése azonban – amit Kelemen Alpár vállalt magára – így sokkal nehezebb, hiszen nem szervezőirodák, ügynökségek állnak mögötte, mint a fesztiválok esetében, hanem meg kellett találni azokat az elkötelezett embereket, akik a kis közösségek tevékeny szervezői, az identitás megőrzése érdekében cselekszenek. A Pro Musica felvidéki turnéjának főszervezője így a csatai Okos Csaba lett, aki a Sólyom Gyermekei Közösségi Társulás révén, együttműködve a peredi, lévai, kassai és komáromi hasonló szervezőkkel, egyesületekkel nem csupán a fellépési lehetőségeket, hanem a vidékkel, a közösségekkel való találkozásokat és a tartalmas szórakozás körülményeit is megteremtette. A kórus tagjai így ismerhették meg – Balassa Zoltán helytörténész, újságíró segítségével – Kassa legfontosabb magyar vonatkozású emlékhelyeit, így látogathatták meg Lévát, Komáromot, így kerülhetett sor a peredi közös éneklésre, ahol a Kárpát-medence magyar népdalait egy pohár bor mellett énekelve alakult ki a lelki közösség a helyi férfi- és női kar, valamint a sepsiszentgyörgyi együttes tagjai között. És a kórus így adhatta elő műsorát az esztergomi bazilikában, a kassai Márai-házban, a komáromi Szent András-templomban és a csatai modern templomban (ahol a legjobb volt az akusztika), a lévai Reviczky Társulás magyar házában, valamint a peredi kultúrotthonban. Ferencz Csaba / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. november 27.

Hangoljuk be az istenházát (Kórusfesztivál Sepiszentgyörgyön)
Az alig három hónapja felszentelt sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református templomban először tartottak kórusfesztivált a hétvégén. A rendezvényen négy megyeszékhelyi együttes vett részt.
A XVII. Háromszék Kamarakórus-fesztivál előtt Bancea Gábor tiszteletes arra kérte a négy jelen lévő együttest, hogy hangolják be a templomot Isten ajándékával, az énekkel, zárásként pedig arra biztatta a kórusokat, hogy minél többször térjenek vissza, hiszen a templom is olyan, mint egy hangszer, amelyet időnként be kell hangolni. Az Eufónia Kulturális Egyesület által szervezett, évente megismétlődő fesztiválra ezúttal négy sepsiszentgyörgyi együttes jött el. A rövid, de tartalmas koncertek sorát a Sipos Zoltán vezette Pro Musica kamarakórus kezdte, műsorát Orbán György és Kodály Zoltán művei mellett az advent előestje és a karácsony ihlette. A Canticorum női kar – karvezető Szántó Dombora Anna – a nemrég elhunyt Birtalan József zeneszerző népdalfeldolgozásaiból hozott egy csokorra valót. A Laudate kamarakórus zenekari kísérettel előadott művei arattak sikert, Orbán György Szent Kinga himnuszát például annak apropóján énekelték el, hogy a szerző a házigazda Pro Musicának ajánlotta a művet – mondta el Lőfi Gellért karmester. A fesztivált a Szilágyi Zsolt Herbert által vezetett, nemrég 45. évfordulóját ünneplő Vox Humana változatos és színvonalas műsora zárta. Ferencz Csaba / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. november 27.

Kórusfesztivál Sepsiszentgyörgyön
Kő, fa, szárnyaló dal
Kisszámú, de lelkes közönsége volt pénteken este a Háromszék Kamarakórus Fesztivál 17. kiadásának a sepsiszentgyörgyi Gyöngyvirág utcai református templomban. Az Eufónia Kulturális Egyesület meghívására négy háromszéki illetőségű kórus ünnepelt dallal.
A házigazda Bancea Gábor református lelkész rövid köszöntője és egy ima után a Pro Musica karmestere, Sipos Zoltán köszöntötte az egybegyűlteket és dalos társait. A karvezető elmondta, a korábbi évekhez képest idén többen lemondták, különböző okok miatt, a meghívást, de reményei szerint a négy megjelent csapat előadásai maradandó élményt nyújtanak a közönségnek. Emlékeztetett, a Pro Musica két olyan szerző dalait is bemutatja, akik emléke előtt idén már tisztelegtek: a nyáron rendeztek rendkívüli hangversenyt Kodály Zoltán halálának 50. és Orbán György születésének 70. évfordulója alkalmából.
Ezek után felcsendült a dal a frissen épült templom andezit oszlopai között, a Pro Musica mellett a Canticorum Szántó Dombora Anna, a Laudate Lőfi Gellért, a Vox Humana Szilágyi Herbert Zsolt karnagy vezetésével teremtett ünnepi hangulatot másfél órányi előadásával. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)



lapozás: 1-18




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998